2018. február 28., szerda

A természet ajándéka

A már oly sokszor említett időhiány miatt sajnos a madárfajlistám is nagyon lassan bővül. Az elmúlt években számos madárkülönlegességről maradtam le. Hogy csak néhányat említsek, a balatonföldvári fehércsőrű búvárról, a budatétényi fakó keselyűkről, a balatonfüredi vörhenyes fecskéről. A jelenleg Kardoskút közelében vendégeskedő rövidcsőrű lúd becserkészésére sem látok túl sok esélyt. Azért természetesen vannak sikeres megfigyeléseim is. Ilyen volt például a hajnalmadár becserkészése a Rókahegyen vagy a csigaforgató Apajon.  Az elmúlt év decemberében zsezséket láttak Gubacsipusztán, mely szintén hiányzott még a listámról. Ahogy arról korábban már írtam, egyszer sikerült kimennem a területre, de több órás keresés után sem találtam rá a madarakra. Már-már úgy voltam vele, hogy ez a kismadár is az elszalasztott fajok listáját gyarapítja majd. Ám januárban az egyik madarásztárs bejegyzést tett a birding.hu-n, miszerint zsezséket látott az Óbudai Gázgyárnál!


2018. február 24., szombat

A bakonyi Gyilkos-tó

Gyilkos-tó. A név hallatán minden bizonnyal az Erdélyben található tó jut először az eszünkbe. Talán nem véletlenül. Az 1837-ben, egy földcsuszamlás által létrejött állóvíz, a kiálló fatörzscsonkokkal messze földön híres. Én bizony csak a döbröntei kirándulás tervezésekor tudtam meg, hogy kis hazánkban is van egy "Gyilkos-tó".


2018. február 19., hétfő

Őszi Bakony

A gyönyörű környezetben gyorsan elrepült az idő. Valamivel három óra előtt hagytuk magunk mögött Bakonybélt. A korai sötétedés ellenére aznapra volt még egy tervezett programunk. 


2018. február 13., kedd

Szentkút - Bakonybél

Magyarpolány bejárása után ismét kocsiba ültünk és elindultunk a következő célpontunk felé. Pápa után még érintettünk néhány kis települést, majd beértünk a Magas-bakonyi Tájvédelmi Körzet területére. Elképesztően szép őszi, erdős-dombos területen kanyargott az út, nagy élmény volt ott vezetni. Jó néhány kilométer megtétele után ritkulni kezdett az erdő, majd meg is érkeztünk Bakonybélre. Elsőként a Borostyán-kutat szerettük volna megtalálni és megnézni. Nem láttunk kihelyezett táblát, ezért egy helyi lakostól kértünk segítséget. Így tudtuk meg a helyes irányt. A falu határában, a természetvédelmi területet jelző tábla mellett parkoltunk le. Aztán gyalogosan indultunk el a földúton, az erdő irányába. Talán egy kilométert sétálhattunk az erős szélben, amikor megláttuk a tóparton álló kis kápolnát.