Tíz perc ürgézés

Amikor lejöttem a magaslesből láttam, hogy Csaba éppen egy külföldi házaspárral egyeztet. Aztán tíz perc türelmet kért tőlem és autóba ülve elhajtottak. A tanyától pár száz méterre található a nádas mélyén a "Cinema" fantázia nevű vízi les, odatartottak. A fotósok gyalogosan közelíthették meg ezt a lest, de mint utóbb kiderült a házaspár hölgytagjának térdprotézise volt és ezért kérték meg a vezetőmet, hogy vigye ki őket autóval. 

Már fentről a lesből is láttam, hogy meglehetősen nagyszámú ürgecsapat lakik a tanya közelében. Igyekeztem minden percet kihasználni, így eldöntöttem ürgézem egy picit.

Kuvik várás

Teltek a percek, a Nap egyre magasabbra emelkedett. Sugarai lassan kiszínezték a tájat. Most láttam csak, hogy milyen szép úton érkeztem hajnalban a tanyára.

Reggeli szalakóta tollászkodás

Egy rövid alvás után, hajnal háromkor már ébresztett is a telefon. Nem volt időm lustálkodni, hiszen alig két óra múlva már kelt a Nap. A zuhany vize alatt hamar magamhoz tértem, majd kezdődhetett a szendvicsgyártás. Csabától előző este megtudtam, hogy napközben nagyjából 25 perc alatt érhető el Kistelekről a Bence-tanya. Fél ötre beszéltük meg a találkozót, én pedig kb. 40 percet szántam az odaútra a sötét és az addig ismeretlen útvonal miatt. Nem szeretek késni megbeszélt találkozókról. 

Tömött hátizsákkal és állvánnyal a kezemben léptem ki a jelzőfények által sejtelmesen megvilágított folyosóra. A mozgásérzékelők szakaszonként kapcsolták fel a fényt. Szegény recepciós két összetolt fotelban próbált aludni valamicskét és kissé riadtan nézett rám amikor halkan arra kértem, hogy nyisson nekem ajtót. Az utcán semmi mozgás, teljes csend honolt. Elindultam és kimondottan jól esett a lehúzott ablakon keresztül beáramló friss levegő. Elhagyva a települést, kétoldalt fás részek között kanyargott az út, sűrűn kihelyezett vadveszély táblákkal. Városi sebességgel haladtam továbbra is, volt még időm bőven. Aztán Pusztaszer felé kanyarodtam és hamarosan beértem a faluba. Alig múlt még hajnali négy óra, de a falu buszmegállóiban már ott várakoztak az emberek. Gondolom nagy kincs errefelé a biztos munkahely, nem lehet válogatni, hogy ki mikor szeretne munkába járni. Miután elhagytam a falut, a kocsi reflektorainak fényében lépten-nyomon nyulakat láttam. A többségük egyből beugrott az útszéli fű takarásába, de kettő más utat választott. Vágtatni kezdtek előttem a műúton. Érdekes módon nem ugrottak félre, csak rohantak egyenesen. Viszont ahogy kiértek volna a fénysugárból, ismét középre kezdtek tartani. Elmosolyodtam, magamban a Csillagok háborúja című filmből a vonónyaláb kifejezés jutott eszembe. Vajon ilyen csillagközi erővel van a kocsim is felfegyverezve? Végül megsajnáltam őket, lefékeztem és vártam egy fél percet, hogy kirohanjanak a fénycsóvából és jól eltávolodjanak. 

Véget ért a műút és jól járható földúton haladtam tovább. Jobbról feltűnt egy tehenészet. Jó irányba haladtam, ugyanis Csaba említette még előző este mint biztos tájékozódási pontot a sötétben. Pár perc múlva meg is érkeztem a Bence-tanyára. Az égalja már kezdett derengeni. Mire kipakoltam a csomagtartóból addigra a kísérőm is befutott. A tanya melletti magaslesben indítottuk a napot, szalakóta és kuvik megfigyelést terveztünk reggeli fényekben. Még napkelte előtt elfoglaltam a helyemet a lesben és összeraktam a gépet. Várakozás közben ismét gyönyörű fényjátékkal örvendeztetett meg a reggel.

    

Búbos banka lesen

A lesfotózásra érkező vendégekről két vezető gondoskodik, Csaba és Krisztián. A feleségem Csabával kezdte el az egyeztetést, így amikor megkaptam a lesbérletet én is vele beszéltem meg  a továbbiakat. Az előző posztban annyit már leírtam, hogy hétfőn délután kettő órakor foglaltam el szállásomat. Gyorsan kipakoltam a bőröndöt, majd átöltöztem, összeraktam a fotósfelszerelést és némi elemózsiát és már hívtam is Csabát. Azt javasolta, hogy kezdetnek egy bankalest keressek fel, amely aránylag közel van Kistelekhez. Megkaptam az iránymutatást, kocsiba pattantam és már indultam is. Először Ópusztaszer irányába, majd onnan Pusztaszer felé. A műútról jobbra is, balra is több földutas leágazás van, csak másodjára sikerült a helyes útra kanyarodnom. Egy erdei ösvényen haladtam lassan tovább. Magam mögött hagytam egy takaros kis tanyát, nem lehet túl stresszes az élet ilyen környezetben. Majd egy vaddohányföld mellett haladt tovább a földút. Hirtelen előttem egy búbos banka röppent fel a fűből, ezt jó előjelnek vettem. Aztán megtaláltam a "parkolót" is. Innen egy kitaposott ösvény vezetett tovább, át a vaddohány földön. Nem volt már messze a les.

72 óra Máté Bencénél

A következő bejegyzéssorozat történései még januárban kezdődtek. Abban a hónapban töltöttem be az ötvenedik születésnapomat, melyet akkor szűk családi körben ünnepeltünk meg. Aztán ment az élet tovább. Februárban szólt a feleségem, hogy meghívást kaptunk az egyik rokonunk szülinapi bulijára, ne csináljak arra a hétvégére programot. A dátumokkal sajnos mindig hadilábon állok, így mit sem sejtve indultunk el otthonról. Bizonyára már kitaláltátok, hogy a kis családom nekem szervezett egy igazi meglepetés bulit, rokonokkal, barátokkal. Alig jutottam szóhoz a meglepetéstől - ezúton is köszönet érte! Sok ajándékot kaptam, de az utolsó mindent felülmúlt! Egy három napos lesbérlet volt, melyet Máté Bence leseiben használhattam fel.

Tihanyi alkonyat

Tihany a magyar tenger egyik ékköve. Tudatosan terveztük el, hogy itt fejezzük majd be a céges hétvégénket.