2014. november 18., kedd

A dinnyési határban

A szervezett program kora délután ért véget, ekkor váltam el a hazainduló csoporttól. Az esti behúzásra még várnom kellett 2-3 órát, így addig elindultam egy kis extra túrára a határba. Visszanézve a falu irányába ismét sötét felhők közeledtek. A falu temploma egy kósza napsugárnak köszönhetően vakítóan emelkedett ki a komor háttérből.



A Dinnyési-fertő a Duna-Ipoly Nemzeti Park területén található. Legnagyobb örömömre itt is láttam egy kisebb szürke marha csordát. Kíváncsian néztek felém, amíg fotóztam őket.


Jó látni, hogy országszerte ismét szaporodik az állomány. Ha jól emlékszem, gyerekkoromban még erősen veszélyeztetett fajnak számított.
Teljes hosszában végigjártam a Madárdal Tanösvényt, jó nagyot sétáltam erdőn, s mezőn.


Aztán visszaindultam a partra. Korábban ezt a magaslest néztem ki magamnak, úgy gondoltam jó rálátást biztosított majd a teljes vízfelületre. Végül a legfelső szintről néztem végig a korábban már bemutatott vadlúd behúzást.


Útban vissza a vasútállomásra, az egyik ház előtt nagyon megtetszett ez az őszi színkavalkád.


Este - már otthon - a térképen visszanézve a bejárt útvonalat összesen talán 15 kilométert gyalogoltam aznap. Délután nagyon jó volt egyedül kinn járni a határban. Figyelni a természet rezdüléseire, az áthúzó lilikcsapatok gágogására, a fatörzsön szorgosan dolgozó fakopáncs hangjára, az erdőben lehulló levélzivatar finom zúgására, az előttem felröppenő fácán rikoltozására és még hosszan sorolhatnám...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése