Gyógyító kövek - Bükkszentkereszt

Pár hete egy levelet kaptam az Aromatika Magazin főszerkesztőjétől. Az online kiadvány aroma- és fitoterápiával valamint természetgyógyászattal foglalkozik. A legújabb szám, "Titkok a Bükk mélyéről" című cikkéhez kértek képanyagot, nevezetesen a Boldogasszony-kövéről. Szívesen segítettem, átküldtem a kért fotót. A kiadvány most jelent meg és Ti is megnézhetitek a fenti linken az "aktuális szám" menüpontra kattintva. Mi még 2012-ben látogattunk el a gyógyító kövekhez és most írok róluk pár sort ha már elővettem a régi fotókat.

Karácsonyi gyertya

Áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak!

Szentháromság templom - Szuhakálló

A blog századik bejegyzéséhez érkeztünk. Ebben a bejegyzésben pár fotó erejéig benézünk a szuhakállói Szentháromság görögkatolikus templomba.

A rejtelmes sziget

Gyerekkorom egyik nagy kedvencétől, Jules Vernétől kölcsönöztem ehhez a bejegyzéshez a címet. Mint általában, most is gyalogosan indultam át az összekötő hídon az Óbudai-szigetre. A Madarásznapra csak egy teleobjektívet vittem magammal. Nem túl ideális tájkép fotózásra, de azért készítettem vele pár fotót a párás, ködös reggelben megbújó rejtelmes szigetről.

Évbúcsúztató Madarásznap

Ismét eltelt egy kemény hét. Decemberi csúcs, irodaköltözés utómunkálatai, hatnapos munkahét... egy kissé elfáradtam. Az említett okok miatt a szokásosnál is jobban vártam a vasárnapot, nagyon vágytam már ki a természetbe.

Visszaemlékezés - Gömörszőlős

Akik közelebbről ismernek tudják, hogy nagyon ritkán nézek televíziót. Több okból kifolyólag, de itt és most nem erről szeretnék írni. Borbás Marcsi Gasztroangyal című műsorát viszont próbálom rendszeresen követni. Televízióban vagy interneten, mikor éppen hol sikerül. Az adássorozat múltunk és jelenünk értékeit közvetíti gasztrológiai körítéssel. Jó látni, hogy milyen sok ember van kis hazánkban akik ápolják a múlt hagyományait, értékeit valamint fontos számukra a természet szeretete és védelme. A minap egy késő esti órán véletlenül vettem észre az egyik rész kezdését, amely ismétlés lehetett. Akkor éppen Gömörszőlősre látogatott el a stáb. Jó pár évvel ezelőtt mi is jártunk ebben a csodálatos kis faluban, gondoltam előveszem a "megkopott" képeket és bemutatom a blogon.

Szent Gellért téri Forrásház

Gyorsan elszaladt ez az ősz is. Miközben én madarakat nézegettem, hegyekben barangoltam azalatt Budapesten is átrobogott az ősz. Napsütéssel, esővel, köddel, párával és természetesen színesedő lombokkal. Pár hete kattintottam is néhány fotót a felújított Szent Gellért téren.

Délutáni hajnalvadászat

A madárbarátok körében is használatos a riadólánc. Ha valaki, valahol egy ritkán látható madarat figyel meg, arról értesíti a társait is. A hét közepén kaptam egy levelet, miszerint a Rókahegyen egy hajnalmadarat láttak! Nagyon felvillanyozott a hír, szerettem volna én is élőben látni ezt a ritka, tollas szépséget. Nem volt rá garancia, hogy napok múlva is ott lesz még a madár, de mindenféleképpen meg kellett próbálnom. A váratlan lehetőség miatt átszerveztem a teljesen betáblázott szombati napomat és a zord időjárás ellenére is elindultam.

Egy álmos délután

A Japánkertről szóló bejegyzés egyik hozzászólásában a poszt folytatása felől érdeklődtek. A kertről aznap nem készítettem több fotót, az írásban mindet bemutattam. Viszont szeretnék a rendszeres olvasók kedvében járni, ezért újra átnéztem a sétáról készült fotók mappáját és kiválasztottam még néhány fotót.

A nyugalom szigete - Japánkert

A Fővárosi Állat- és Növénykertben van egy kis szeglet, ahol nyugalom és béke fogadja a látogatókat. Ez pedig nem más, mint a Japánkert.

Találtam valamit...

... de mégis mit?
Volt még időm a délutáni vadlúd behúzás kezdetéig, így ebéd után sétálni indultam az erdőbe, ahol érdekes kettősséget láthattam. A szélek még most is őszi színekben pompáztak...

Szélvészgyors túra Dinnyésen

Egész héten csodás időjárással örvendeztetett meg minket az ősz. Kár, hogy ezt csak a munkahely ablakán kinézve élvezhettem. Szombatra már viharos széllel érkező, markánsabb hidegfrontot ígérték az időjósok. Korábban erre a napra egy dinnyési túrát terveztem be. Vágytam már egy jó kis gyaloglásra, így a kedvezőtlen kilátás sem szegte kedvemet. No, de kezdem az elején.

Állatkerti madárfotók

Az állatkerti látogatást megelőző napon, a honlapon már olvastam, hogy teljesen leeresztették a nagy tavat, tisztítás végett. Ennek ellenére először mégis odamentem. Szerettem volna látni ebben az állapotában is a hatalmas medret, illetve kíváncsi voltam, hogy mennyi madár maradt ott.

Novemberi nyár

A tegnap esti esőpermet után a ma reggel is felhősen és ködösen indult. Délutántól ugyan erőteljes javulást ígértek az időjósok, de szürkeséget látva nehéz volt elhinni. Dél körül aztán, mintegy varázsütésre tényleg megjelent a Nap, a sugarak ereje pedig percek alatt szétoszlatta a felhőtömeget. Egy óra körül végeztünk az ebéddel és ekkor már 23 fokot mutatott a hőmérőnk! Korán sötétedik, de ennek ellenére szerettem volna kihasználni ezt a remek időt egy jó kis kirándulásra. Így ismét csak a legközelebbi hegyek jöhettek számításba. Szerencsém volt tömegközlekedéssel. Még nem volt két óra amikor megérkeztem a Fenyőgyöngyéhez. Pedig négyszer kellett átszállnom!

Őszi üdvözlet a Cserehát kapujából

A falu szélen egy szépen faragott fatábla fogadja az erre vetődő turistákat: "Üdvözöljük Irotán, a Cserehát kapujában!" A zsákfalut északi irányban már csak egy kis földúton lehet elhagyni. Két oldalt szépen megművelt földek, aztán már csak erdők és a csereháti dombok. Ameddig a szem ellát...

Emlékezés

Ezekben a napokban mindenki az elhunyt szeretteire emlékezik.

Újra a Mesefaluban

Januárban - a blog indulásakor - már írtam egy rövid posztot Irotáról, a Mesefaluról. Akkor csak három fotóval illusztráltam a bejegyzésemet. Ennek ellenére az elmúlt hónapokban a nézettsége alapján szinte folyamatosan ott volt a "Népszerű bejegyzések" között.

Őszi kitekintő

Érdemes kihasználni ezt a kellemes, napos, őszi időjárást egy-egy jó kis kirándulásra. Imádom az őszi színekbe boruló természetet. Múlt hét csütörtökön délután felmentem a János-hegyre, hogy a kilátóból láthassam a környező erdőket. Most egy gyors útvonalat választottam. Korábban sötétedik és mindenféleképpen szerettem volna még napfényben látni a lombtengert. A Normafához busszal mentem fel. Innen már jól látszott a kilátó, melyhez a kék jelzésű körúton indultam el.

Őszi séta az állatkertben

Volt néhány elintéznivaló dolgom, ezért a hétre szabadságot vettem ki. Az időjósok a hét első két napjára további esőzéseket jósoltak, de szerdától már javulást reméltek. Bíztam a jelentésben, ezért igyekeztem mindent elintézni hétfőn és kedden. Legnagyobb örömömre ma reggel valóban verőfényes napsütésre ébredtem. A sok eső után nem akartam egyből a hegyekbe menni, ezért úgy döntöttem, hogy kilátogatok az állatkertbe.

Megtámadtak!

Azt hiszem itt a blogon még nem említettem, hogy az utolsó kirándulásom során - a Szépvölgyi-dűlő közelében - találtam egy kulcsot. Hazahoztam és a fotóját feltöltöttem a Facebook oldalamra bízva abban, hogy esetleg megtalálom a tulajdonosát. Eddig nem jelentkezett érte senki. Ma a környéken jártam és visszavittem a kulcsot arra a helyre ahol találtam. Spárgával felkötöttem egy ágra, jól láthatóan.

HHH a retro-port

HHH - Hármashatár-hegy. A csúcsról remek rálátás nyílt a völgyben elnyúló repülőtérre. Ekkor jutott eszembe, hogy az egyik kedves blogtársam, Kavics még májusban hozzászólt egy hűvösvölgyi kirándulásról szóló bejegyzésemhez. Többek között a Hármashatár-hegyi repülőtérre is kíváncsi lett volna, én pedig akkor megígértem, hogy készítek pár fotót ha legközelebb arra járok. Az időjárás remek volt, a fejem felett vadul táncolt a szakadt szélzsák a szélben.

Őszköszöntő séta

Az elmúlt hétvégén pazar időjárással örvendeztetett meg minket az ősz. Szombaton egy kedves családi eseményt ünnepeltünk meg, hamar elszaladt az egész nap. A vasárnap délutánom viszont szabad volt, így ismét elindultam a Hármashatár-hegyre. Szeretem ezt a hegyet és nem utolsó sorban ez van hozzánk legközelebb. Igaz a közelség is egy relatív dolog. Általában egy óra alatt érek fel a Fenyőgyöngyéhez, ahonnan aztán több ösvény közül is választhatok. Most a Határnyerget tűztem ki elsődleges célként. A kék jelzésű ösvényen indultam el, majd váltottam a zöld körútra. Hamar elértem ismét a tisztást, ahonnan szép a rálátás az ORFK toronyra. Nyáron már töltöttem fel egy innen készült fotót. Mostanra már eltűnt a sok mezei virág.

A kerekikáli templomromoknál

Az előző napi elhatározást tett követte, így az első napsugarakat már az úton haladva köszöntöttem. Tempósan haladtam, hogy legyen időm jól megnézni a régi romot és még időben vissza is érjek a szállásra. Így a rom elég gyorsan növekedett a fényképezőgép keresőjében.

Reggeli határjáráson

Minden napot egy jó kis határjárással nyitottam. Napkelte előtt keltem, gyorsan elkészültem és indultam is. A hegy mögül érkező első napsugarak már a bekötőúton találtak. A könnyű séta érdekében a telével felvértezett fényképezőgépet vittem magammal. Alkalmanként 6-8 kilométert jártam és 8-9 óra magasságában értem vissza a szállásra. Íme néhány fotó és egy mókás találkozás története.

      

Állítsátok meg Terézanyut!

... avagy kirándulás a Töttöskáli templomromhoz.

Reggeli sóhaj

Nagyot sóhajtott a föld. Lehelete aztán hajnali páraként gomolygott tova a szőlősorok között. Új nap kezdődött.

Szentbékkálla

Káli-medence. A szívem egyik csücske. Bár ha így nézzük akkor egy kardiológus minden bizonnyal rosszul lenne a szívem látványtól. Hiszen a Zemplénnek, az Őrségnek, a Hortobágynak (és még sorolhatnám) is jut egy-egy ilyen csücsök. Csoda, hogy egy ilyen szögletes szerkezet képes működni. No, de a viccet félretéve látogassuk meg ismét ezt a gyönyörű vidéket. Egy dombok között meghúzódó kis falu a célpontunk. Zánka felől érkeztünk és GPS nélkül sem lehet eltéveszteni azt a kereszteződést ahol le kell térnünk Szentbékkálla irányába.

A Hopp Ferenc Természetismereti Táborban

A tavak mellett 1991 óta minden augusztusban megrendezésre kerül a Hopp Ferenc Természetismereti Tábor, mely az ifjúság természeti- és környezeti tudatosságának növelését tűzte ki célul a tavak élővilágának megismerésén túl.

Halastavi madárfotók

A távcsöves megfigyelés mellett készítettem néhány fotót a tórendszer madarairól. Ebben a posztban most ezekből osztanék meg néhányat.

Ferencmajori-halastavak

Ismét eltelt egy hét. Rengeteg munkával és egyéb tennivalóval valamint zéró szabadidővel. Hajnal egy óra előtt egyszer sem kerültem ágyba és korán reggel már kezdődött is az újabb nap. Alig vártam a szombatot, hiszen az MME helyi csoportja a Ferencmajori-halastavakhoz tervezett egy madármegfigyeléssel egybekötött túrát. Nem jártam még korábban ezen a területen, így mindenféleképpen csatlakozni szerettem volna a csoporthoz. Csütörtökön megérkezett egy csapadékos hidegfront, pénteken is egész nap esett. Szombatra ugyan már jó időt jósoltak, igaz a szürke felhőtömböket látva elképzelni sem tudtam, hogy jöhet ez majd össze. Szombaton fél ötkor keltem. Az ég színe mit sem változott, de legalább már nem esett. Gyorsan elkészültem és már indultam is. A tatai vasútállomásnál volt a találkozó, ahonnan végül kocsikkal jutottunk el a tórendszerhez. Miközben készülődtünk és előkerültek a spektívek, a távcsövek, a fényképezőgépek elkezdett felszakadozni a felhőzet és egy-egy pillanatra megmutatta magát a Nap. A hegyek ugyan még mindig párába burkolóztak, de mi bizakodni kezdtünk.

    

Nyári busójáráson

"A mohácsi sokacok messze földön ismert népszokása, a busójárás idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg. A busójárás a más népek hiedelemvilágában is megtalálható télbúcsúztató, tavaszköszöntő, oltalmazó, termékenységet varázsló ünnepek családjába tartozik. Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával is magyarázzák."

Jó úton jár - Mohács

"Hős vértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek. Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács!" Az előző bejegyzésben látogatást tettünk a Mohácsi Történelmi Emlékhelyen, most nézzünk hát szét egy kicsit az ország legdélibb városában is. Mohács hazánk déli dunai kapuja, kikötőhely. A települést tulajdonképpen kettészeli a Duna. A fő belterület a jobb parton, míg egy jóval kisebb rész a bal parton található, ez utóbbi Újmohács néven is ismert. A két partrész között nem okozhat gondot az átjutás. Egy meglehetősen nagy befogadóképességű és menetrend szerint közlekedő komp könnyedén átjuttat embert és járművet a túloldalra.

Mohácsi Történelmi Emlékhely

Tegnap a Magyar Nemzeti Parkok oldalán egy meghívóra lettem figyelmes. Megemlékezésre invitálnak mindenkit, hiszen augusztus 29-én lesz a mohácsi csata 489. évfordulója. Július végén mi is eltöltöttünk néhány napot Mohácson és az első programunk természetesen a Mohácsi Történelmi Emlékhely megtekintése volt. A fent említett meghívó kapcsán most én is írok párt sort a látogatásról. Sajnos az időjárás a hely hangulatához "öltözködött". Súlyos, ólomszürke felhők kúsztak az égen és a látogatás alatt többször elkezdett szakadni az eső. Többnyire esernyő alatt egyensúlyozva, egy kézzel próbáltam fotókat készíteni, kevés sikerrel. A látogatáshoz kaptunk egy térképes leírást is, mely jól összefoglalja a hely történetét. Szeretnék majd ebből is idézni, melyet természetesen jelölni fogok.

Egy alkonyati séta képei

Az egész napos irodai munka után csak késő délutánonként jutok ki a szabad levegőre. Talán ennek is köszönhető, hogy az utóbbi időben a szokásosnál is több időt szenteltem az alkonyati fényeknek, a naplementéknek. Tudom, hogy erre sokan csak legyintenek egyet. Elcsépelt, agyonfotózott téma ez kérem. E téren én mindig is az árral szemben mentem. Minden egyes nap megismételhetetlen színjátékot produkál megfelelő körülmények esetén. Augusztus elején négy napot Szuhakállóban töltöttünk és a fent leírtak fényében talán már nem meglepő, hogy esténként nyakamba vettem a határt egy kis fényvadászat céljából. Az egyik ilyen séta képeiből válogattam most.

   

Könnyező ikon

Egy átlagméretű fatábla, mégis emberek tízezrei zarándokolnak el minden évben Máriapócsra, hogy láthassák és imádkozhassanak előtte. A pócsi ikon története és a hozzáfűződő kisebb-nagyobb csodák az hiszem egy vaskos könyvet is könnyedén megtölthetnének. Én itt és most csak a legérdekesebbeket osztanám meg az olvasóimmal.

Máriapócsi Kegytemplom

Az előző bejegyzésben már bejártuk a templomkertet, felnéztünk az égbetörő tornyokra és most itt az idő, hogy belépjünk a templomba. Hétköznap és kora délután volt. A főhajóban misztikus csend és homály fogadott minket. A pár éve felújított, hatalmas ikonosztázion ott tornyosult előttünk. Hosszú percekig csak álltunk és próbáltuk befogadni a látványt.

300 éve történt

Márciusban már írtam egy bejegyzést a máriapócsi kegyképről. Az ikon könnyezésének 300. évfordulóját ünnepeljük ebben az évben. Ez alkalomból tavasszal országjáró körútra indult a kép, mely egyik állomásaként nemzeti ünnepünk napján Budapesten is látható volt, a Szent István Bazilikában. A kegykép könnyezésének évfordulóját az elmúlt hétvégén, a Nagyboldogasszony-napi búcsún ünnepeltük. Szombat kora reggel indult el a kis társaságunk és három óra múlva már Máriapócs határában voltunk. Ugyan még több mint másfél óránk volt a kezdésig, de máris rengetegen voltak. Autók, buszok mindenhol, rengeteg ember érkezett. És még mindig tombolt a kánikula. Számítottam rá, hogy a tömegben nem tudok majd rendesen fotózni, így a hátizsákomba ezúttal csak egy sok-sok éves kis kompakt gép került. Saját célra készítettem csak néhány emlékfotót. Nos, az alkalom kapcsán szeretném ha megismernétek a kegytemplom és a könnyező ikon történetét. A több részes bemutatáshoz korábban készült fotókat fogok majd felhasználni, két kivételtől eltekintve. Remélem, hogy világnézettől függetlenül elnyeri majd a tetszéseteket.

Szentendrei séta

Szentendre kis utcái annyira hangulatosak és megkapóak, hogy én bizony minden kerékpáros átruccanás alkalmával szakítok időt egy hosszabb-rövidebb sétára is. Talán mondanom sem kell, hogy ilyenkor mindig készül egy-két fotó is. Nem volt ez másképpen az elmúlt vasárnap sem. Még a tikkasztó meleg sem szeghette kedvemet.

Szellőkergetés két keréken

Több mint egy hete, szinte már elviselhetetlen kánikula keseríti meg a mindennapjainkat. Nem jön frissítő csapadék és a szellő sem mozdul. Úgy néz ki, hogy nagyon jól érzi itt magát a meleg, mert a mai híradásokban ismét meghosszabbították a hőségriadót. Jelen állás szerint még szombat estig kell várnunk az enyhülésre. A hőmérséklet napközben folyamatosan +40C fok közelében mozog, de az éjszakák sem jobbak. Ezt a posztot éppen éjfélkor kezdem írni és még mindig +31C fok van kint. Így volt ez az elmúlt hétvégén is. A szombat a szokásos hétvégi teendők intézésével telt, a vasárnap viszont a pihenésé lett volna. Rekkenő hőség és szélcsend. Megelégeltem a dolgot, légmozgásra vágytam. Nem törődve a hőséggel nyeregbe pattantam és elindultam ismét Szentendrére. Az első pár perc elég durva volt. A Nap ereje mellett az igazi támadás az út felszínéről érkezett. A felhevült aszfalt megsokszorozva verte vissza a meleget, még a légzés is nehézkes volt. Szerencsére hamar felértem az Északi összekötő hídra, ahol kellemes dunai fuvallat fogadott tekerés közben. Lenéztem a Palotai-sziget irányába.

Elszalasztott pillanatok

Dunán innen, Dunán túl és néha még azon is túl. A blogban magyarországi barangolásaimról írok, de most egy poszt erejéig határt lépünk. Délutánonként - miután hazaértünk az aznapi kirándulásunkról és persze nem szakadt az eső - terepszínű ruhába bújtam, fogtam a gépet és már indultam is a környező erdőkbe. Ez szinte minden alkalommal egy-egy szlovéniai átruccanást jelentett. A kercaszomori szállásunktól alig pár száz méterre, a falu határában húzódott az országhatár. A magyar oldalon az erdei ösvények szinte járhatatlanok voltak, míg a túloldalon a jóval nagyobb, nyílt területek miatt könnyebben szárítkozott a természet. Íme a jelenlegi határátkelőhely. Az erdő mögött található Kercaszomor.

Kercaszomori képeslapok

Ház, ház, kaszáló, ház, ház, templom, ház, kaszáló, ház, kaszáló, ház, ház... Talán viccesen hangzik, de nagyjából így tudnám leírni Kercaszomort egy mondatban. Az egy utcás kis falu öt kilométer hosszan terül el az imént említett sormintával. Ebben a posztban szeretnék megmutatni egy-két falusi képeslapot illetve látnivalót.

Őrségi tájakon - Kercaszomor

Méreténél fogva kis országunkban nincsenek leküzdhetetlennek tűnő távolságok, de arányait tekintve azért itt is lehet nagyokat utazni. Azt javaslom, hogy most mi is ugorjunk egy nagyot. Az előző írásban szereplő északi országrészből egyenesen át délnyugati határhoz, az Őrségbe. Véleményem szerint hazánk egyik legszebb része. Egy hetet töltöttünk el egy varázslatos kis faluban, Kercaszomoron. Ottjártunkkor sajnos az időjárás nem fogadott minket túlságosan a kegyeibe, így a lehető legtartalmasabban próbáltuk meg kihasználni a kirándulás napsütötte perceit.

 

A szuhakállói határban

Az elmúlt napot Szuhakállóban, egy kis borsodi faluban töltöttem. Késő délután maradt egy kis szabadidőm, így nem hagyhattam ki egy jó kis sétát a falu határában. Egyszerűen megunhatatlan a természet szépsége és "csendje". Az utam először egy vadvirágos rét mellett vezetett.

Tihanyi sétányon

Lassan sorozattá cseperedtek a Tihanyról írt bejegyzések. Megnéztük a levendulást, a település központját és betértünk az apátságba is. Rengeteg megtekinteni való marad még a következő kirándulásra is, de ez a séta sem lenne teljes balatoni képek nélkül. A domboldalon tekergő sétány remek helyszín néhány fotó elkészítéséhez.

  

Tihanyi Bencés Apátság

Egy tihanyi kirándulás nem lehet teljes a település jelképe, a Tihanyi Bencés Apátság megtekintése nélkül.

Tihanyi képeslapok

Azt hiszem mindenki egyetért azzal, hogy Tihany a Balaton egyik ékköve. Az apátság fehér ikertornyai vakítóan törnek a kék ég felé. Nem véletlenül lett a kis település és a magyar tenger egyik jelképe. Ott láthatóak szinte minden képeslapon. E posztban szeretném bemutatni az én tihanyi képeslapjaimat. Kezdjük a sétát az apátsághoz vezető lépcsősoron.

Tihanyi Levendula Fesztivál

Akkor most jöjjön az eredetileg tervezett programajánló erre a hétvégére. Szeretitek a levendulát? Ha igen akkor most szombat-vasárnap irány Tihany! Itt található ugyanis az ország egyik legjelentősebb levendulaültetvénye.

Gólya Road Show

Az előző poszt végén egy remek programajánlót ígértem. Nos, valóban egy programról írok, de még nem az eredetileg tervezettről. Máris megmagyarázom a hirtelen változtatás okát.

Két keréken Szentendrén

Azt hiszem említettem már korábban, hogy nagyon szeretek kerékpározni. Szerencsére ebből a szempontból is jó helyen lakunk. Öt perc alatt lent vagyok a Dunánál, ahol a rendelkezésre álló szabadidőmtől függően tudok irányt és távolságot választani. És ami a legfontosabb, mindezt kiépített kerékpárutakon illetve föld- vagy kis forgalmú műutakon.

  

Piros és fehér szirmok

Pár napja már töltöttem fel pipacsos fotókat és az egyik hozzászólásra adott válaszomban megígértem, hogy hamarosan megmutatok még egy pipacsos sorozatot. Jöjjenek akkor most az újabb fotók.