2017. augusztus 16., szerda

Jókor, jó helyen

Úgy gondolom, hogy minden fotós életében eljön egy-egy pillanat, amire egyszerűen csak annyit szoktak mondani, hogy jókor voltál jó helyen. E posztban most három olyan fotót mutatok meg, melyeknél én is jókor voltam, jó helyen. Természetesen ezek képek is a Fertő-tó körüli kirándulásunk alkalmával készültek.

Az első képem címe: "Hívogató szirmok".


2017. augusztus 6., vasárnap

Madármegfigyelések a Fertőn

A napközbeni kirándulások mellett folytattam a madármegfigyeléseket a Borsodi-dűlőn is. Egy előző poszt a nyári ludakról szólt, most további megfigyelt fajokról szeretnék említést tenni. Mivel természetvédelmi területen jártam ezért fokozottan figyelnem kellett a kihelyezett korlátozó táblákra. A madarak életét, nyugalmát nem zavarhatjuk meg! A nagy vízimadarak a lestől jóval távolabbi eső vízfelületeket részesítették előnyben.


2017. július 23., vasárnap

Hajnali libasokadalom

Szinte minden hajnalban kimentem a dűlőre. A Schneeberg többet már nem mutatta meg a csúcsát - még rövid időre sem. A napfelkelték hihetetlenül szépek voltak, szinte izzott az égbolt az első sugaraktól.


2017. július 16., vasárnap

Ébred a Fertő

Fertőújlak. Hajnali négy óra, a mobiltelefon jelzésére ébredtem. Ez alkalommal a Borsodi-dűlő volt a célom, a határ közelében. Korábban az egyik fotóstársamtól hallottam erről a helyről de a távolság ugye nagy úr... Most itt voltam végre és izgatottan vártam az új terep felfedezését. Vendéglátónk, József nagyon segítőkész volt. Előző nap a kocsijával elvitt addig a pontig ahonnan már láttam a magaslest. Így másnap a sötétben már okozott problémát a tájékozódás. Gondolom sokak szemében furcsa, ha az ember a nyári szabadság alatt korábban kel mint a dolgos hétköznapokon, de higgyétek el a látott dolgok legtöbbször bőségesen kárpótolják azt a pár órát! 


2017. július 9., vasárnap

Egy "Álom" Budapesten

Lassan itt az ideje, hogy visszatérjek a blog világába is. Éppen egy hónapja írtam egy rövid posztban, hogy hazaérkeztünk külföldről és azóta csak egy bejegyzést töltöttem fel, éppen az aktualitása kapcsán. A Facebook oldalamon is lassan haladok a fotók feltöltésével. Talán úgy 100 képet oszthattam meg eddig az ausztriai utunkról. Az ok pedig ismét csak a kevés szabadidő és a sok munka. Ez az írás is a munkámmal lesz kapcsolatos, de talán helye van itt a különlegessége miatt.


2017. június 17., szombat

Szuhakálló 700 éves

Egy kis borsodi falu és sok-sok év. Az elmúlt hétvége egy újabb mérföldkő lett a kis település életében. Június 9-én és 10-én egy kétnapos programsorozattal és emlékfa-avatással ünnepelte fennállásának hétszázadik évfordulóját.


2017. június 9., péntek

Újra itthon

De még kicsit távol a blogtól. Az elmúlt három hétben kétszer is külföldön jártam. Újra eltelt egy év, így eljött az ideje az újabb "Company weekend-nek", ahol ismét találkozhattunk a külföldi kollégákkal. Idén Lengyelország, Krakkó adott otthont a találkozónak. A csapatépítő verseny során csak kevés fotó készült, így azokat már feltöltöttem a Facebook oldalamra. Aztán pár nappal később ismét határt léptünk. Ezúttal a feleségemmel Ausztria felé vettük az irányt.


2017. május 29., hétfő

Öt éve - Bezárt Ferihegy I.

Május 29. A magyar repüléstörténet egy újabb szomorú napja. Ma öt éve, hogy bezárt Ferihegy I. Korábban - egy másik platformon - írtam egy bejegyzést a terminálról. E szomorú évforduló kapcsán úgy döntöttem, hogy az akkori írásomat és fotóimat itt is megosztom az olvasóimmal.

"Alig másfél hónapja írtam le gondolataimat a MALÉV szomorú leállásáról és összegyűjtöttem egy kis dokumentumanyagot a másnap történéseiről is. Most a híradásokból ismét egy szomorú hírt hallhatunk a magyar repüléssel kapcsolatban. Döntés született, miszerint bezárják Ferihegy 1-es terminált.


2017. május 23., kedd

Hogy ebből mi lesz?

Úgy két-három hónapja, arra figyeltünk fel a feleségemmel, hogy reggelente egy gerlepár száll le az erkélyünkre. Nem csak egyszerű pihenőről van szó, hiszen mindig hosszabb ideig maradnak. Tél végén még üresek voltak balkonládák. Oda is berepültek, nézelődtek, de semmi egyéb nem történt (többször is ellenőriztem a ládákat). Aztán teltek a napok, melegedett az idő és kiültetésre kerültek a muskátlipalánták. A reggeli látogatások csak folytatódtak, ezért kíváncsiságból (valamint a muskátlik védelme érdekében), annyira széttoltuk a ládákat amennyire csak a korlát engedte. Így keletkezett egy kis védett, takart tér a ládák között. A múlt héten egyik reggel menetrend szerint reggel hatkor megérzett ismét a gerlepár. Hangosan turbékoltak, majd az egyik elrepült. Kis idő múlva visszatért egy ággal a csőrében!